Egy dénár...
Egy dénár mindenkinek.
Annak is, aki csak úgy dolgozott
és nem várt semmit.
Annak, aki tudta, hogy
annyit fog kapni.
Egy dénár mindenkinek.
Te melyik órában dolgozol?
Milyen lesz a szíved?
Dénár - hozzáállás!
Egy dénár mindenkinek.

Az Isten tenyerén
Gondoskodó karjaiban élek én
az Isten tenyerén.
Hordoz, ápol, tanít, formál,
szelíden kényszerít.
Védelmez, nevel,
szeretettel ölel.
Napfény van itt mindig,
bár néha felhöt látok,
mert a Nap felette ragyog.
Soha nem hagy el,
melegen átölel,
mint egy napsugár
én egy kis virág
nyújtózkodva táncolom át,
úgy, mint egy régi jó barát.

Ív a felhön
Szövetség,
megfoghatatlan közelség.
Sokszínü szivárvány,
gondviselés.
Féltön szeretö kéz,
újult remény.
Szerintem az esö
a Te könnyeid.
S, mikor kisüt a Nap
kegyelmed a Földön végigszalad.
Porszem vagyok én,
parányi lény.
S mégis,
Gyermeked, követed
e lét terén.

Ábrahám
Ábrahám szívében gyémánt szeretet volt
Mindene volt Isten.
Szólt az Úr, s Ábrahám megtette
nem kérdezett, cselekedett.
Hüségben élt, nem kételt,
de remélt.
S ki lett ö?
Ábrámból - Ábrahám
Szolgából - Barát
Miért?
Mert szívböl tette azt
amit az Úr kért.

Ha akarod Uram
Ha akarod Uram
vezess a forró Afrikán át,
de nevedért Uram
megvívok sok csatát.

Ha akarod Uram
a jégvilágba is követlek,
és szétszórom Uram ott is
meleg szereteted.

Ha akarod Uram
fájdalmak útjain,
kudarcok, nehézségek kútjain,
de akkor is Uram
hirdetlek, míg van szavam.

Ha akarod Uram
vezess a dicsöséges gyöngykapun át,
s ott majd Uram
elveszem a glóriát.

Vigasztalás
Mi más, ha nem egy Isteni simogatás.
Kéz mely átölel és karjába zár.
Csók mely a homlokodhoz ér és
felmelegíti szíved jégkorongjait.
Add tovább, add tovább
és általad új utat ró,
a vigasztalás Istene, a Mindenható!

Vágyak
Ha lehetne... hintáznék a pókháló fonalán.
Táncolnék az ég valamennyi csillagán.
Virágszirmokkal takaróznék.
Egy kagylóban vitorláznék.

Ha lehetne... cigánykerekeznék a tó hullámhegyén,
Vagy az óceán tenyerén.
A madarakkal versenyeznék,
És a vízcseppekkel gurulnék.

Ha lehetne... beszélnék a meg nem
született gyermekekkel
És ezer csókot adnék
minden reggel.

Ha lehetne... lebontanék minden emberi lelki falat,
Ami gátol és távolságot tart.

Ha lehetne... megszelídítenék minden emberi szívet,
hogy kedvesek legyenek.
Átírnám a bünös programot,
Harcba szállnék, ha akarod.

Letörölnék minden fájó könnycseppet.
És ha ezzel mind kész lennék, tovább
táncolnék az ég valamennyi csillagán,
és hintáznék a hold udvarán
Énekelnék a tenger közepén
És szószirmokat szórnék szét minden ember életén.

Hálaadás
Kincsek az év kincsei
Szeretet, mosoly, öröm gyümölcsök.
Szüret, aratás, a munka termései.
Fáradsággal esszük kenyerünk,
de mégis örülünk.

Ünnep! Az Úr ünnepe.
Különleges alkalom.
Ez évben is volt szomorúság, fájdalom.
De ott volt az Úr
Kegyelme mindvégig elkísért
Hálaadás sok-sok köszönöm.

Lapozgatok, olvasok,
Sorok, képek, tegnapok.
Diakónia, szolgálat,
Isteni vezetés, hála.
Gazdag élet, túlcsorduló öröm.
Vajon milyen az életem?
Szeretném, ha jó illat lenne elötted Uram!
Távol a szomorúság, a kritika.
Közel a szeretet és a dicséret.
Mindenütt öröm.
Mindenek feletti öröm.
Szirmok, ahol már nincs közöny.

Egy ember nemessége
Sötét, szürke nap volt,
Esett, fáztak az emberek.
Buszon utaztunk,
Pocsolyák, fertözött tenyerek.
Leültem, velem szemben egy öreg.
Farmernadrágban, mely agyonkoptatott és
koszos volt, haja zsíros és külseje rendezetlen.
Csendben ült rezdületlen.
Tüsszentett, és rámondtam, hogy egészségére.
A válasza az volt, hogy: Köszönöm szépen.
Hangja cigaretta rekedt,
És túlcsordulóan remegett.
Talán vágyott egy kedves szóra, egy csepp szeretetre.
Tovább beszélgettünk az idöröl, a mezögazdaságról.
Nemesebb, mint ahogy külseje lefestetett.
Füstszínü hangszálain túljutott az ember valódi jelleme.
Mikor leszállni készült, jelzett, segített egy néninek,
Visszaköszönt, magából egy darabot hagyott a szívemben.
S mikor kinyílt az ajtó, kezet nyújtott egy néninek,
segítö kezet.
Ez a lélek nemesebb, mint a legtöbbek.
Túljutott a szürke köfalon
A fényes légbe
A szeretet szelébe
Az ember tiszteletébe.