Az ács fia
Oda adtam?
Sikerülhet
Isten lefektet, hogy felemelhessen
Miért
Ma lesz vége...?
Karácsonyi gondolatok
Jézus él
Gondolatok
Drága Fény
Csillagszóró
Bocsánat
Álmomban
Áhítat a bemerítésre
Engedd Uram!

Az ács fia
Fogta földi atyja kezét, faragta a durva fát,
Jó lesz épületnek, az tartja majd magát.
Alkotott, tett és várta a csodát,
nem csak a kezévelfaragta a fát.
Életre kelt, mit kifaragott, Õ volt az ács fia,
senki sem tudta akkor, érted is megkell halnia.

Csak Õ volt ki tudta, nem várhat csodát,
forgácsok röpültek, faragta a fát.
Állta a gúnyt és cipelte a fát,
vállán vitte népe gyalázatát.
Bünt cipelt, ki büntelen volt, otthagyta égi otthonát,
érted is, miattam is faragta , cipelte a fát.

Oda adtam?
35 oldal helyett még csak egy sikerül.
Talán egy-két épkézláb mondat kikerült.
Egy két épkézláb mondatnál többet nem fog be értelmem
Abból a sok mindenböl, ami történt velem.

Történt velem mostanában 2007 karácsonyában.
Mert történni szoktak velem a dolgok
Amióta átadtam Istennek a karmesteri botot.
Tudom-tudom az csak pálca,
de nem lehet, hogy ez csak álca?

Álca lehet, hogy átadtam Neki mindent, csak Neki?
Mindent és semmit nem felejtettem ki?
Oda adtam mit Töle kaptam,
csak akaratommal eddig fogva tartottam?
Oda adtam miböl egyformán van gazdagnak, szegénynek,
mit állandóan nevezünk kevésnek?

Oda adtam mindet, mit tehettem?
URAM! Biztos, hogy ezt tettem?

Székesfehérvár, 2007. december 29.

Sikerülhet
Nekem is sikerülhet,
Neked is sikerülhet,
Mindenkinek sikerülhet.
Gyertek, emeljük fel szíveinket!
Forduljunk az Ég felé,
A Magasság, Mindenség Ura felé! Kegyidö van emberek,
jaj, el ne tévedjetek!
Rossz egyedül elveszetten,
Bégetni fejvesztetten!
Megtalál, ha akarod,
nyújtsd a kezed, és megkapod.
Megkapod a Kegyelmét,
az Úr Jézus Szerelmét!

Isten lefektet, hogy felemelhessen
"Én pedig ha felemeltetem a földröl,
magamhoz vonzok mindeneket" Ján ev. 12:32.

Jézusom, drága jó Megváltóm!
Te mondád, hogy felemeltetve magadhoz vonzol mindeneket.
Magadhoz vonzottad büneimet, vétkeimet.
Éltem, csak éltem hiába való életemet, míg meg nem találtalak.
Megleltelek, Te is megtaláltál.
A földön feküdt kiszáradt lelkem, míg Te rám, nem néztél.
A földön fekve is rám ismertél.
Legyen áldott Szent Neved,
megcsókolnám drága kezed.
Hálás vagyok Néked, hogy a földre kerültem,
a kár és szemét közül kimenekültem.
Lehetnék még büszkén, fennen,
s az egész világ elválasztana Töled, engem.
A világ szemében lehetnék magasan, de oly messze Tetöled.
Boldogok akik lent lehetnek, mert övék a reménység, felemeled öket.
Sírhatnak,
kik csak zászlóként, fenn lobognak,
mert ök hamarosan lefektetnek,
s ha nem hívnak, nem keresnek, senki nem emeli fel öket.
Köszönöm Uram a mélységes bánatot,
a gyászt, a bajt, azt, hogy kipróbálsz engem.
Remény így itt él a szívemben.
Életemnek fontos állomása,
vízszintesböl, lassan a felállásba.
Te adtad ezt nekem, Töled kapom,
hisz nekem ehhez nem elég az akaratom.
Minden nyelven, módon e két szó,
vízszintes és függöleges, bút és örömöt rejt.
Legörbül a a száj, ha valami fáj,
de felfelé ível, ha mosolygás fog el.
Lemenni vízszintesbe, ott ragadni, földön lenni, nem haladás.
De, ha függölegest látsz, az már felállás.
Ha felálltál, akkor indulhatsz,
de ha fekszel, sehova se juthatsz.
Emeld fel hát és az is jó, ha csak a tekinteted,
ne csak egyenest lásson a te szemed.
Ha csak elöre nézel, keveset látsz,
szemed felemelve, kitárul a világ.
Ha függölegesen tartod kezed, könyörögsz,
elérheted, akár az eget.
Vízszintesen csak egy helyben maradsz,
legyél tehát függöleges.
Nézd a szívritmus görbéjét, ha függölegesek a vonalak,
az életed, tovább szalad.
Ha vonalad vízszintes már,
ott van veled a halál.
Fontos, hogy kérd, ne légy vízszintes.
Állj szilárdan, függöben!
Kérdezd csak az építöt,
mily fontos a függöleges.
Falak omlanak, ha nem így áll,
rombol, aki csak vízszintest lát.
Mérce a függö, nagyon fontos, indulja kereszthez,
ott légy vízszintes.
Lába elött, ki felemeltetett.
Legyél függö... leges - legjobban Istentöl!
És kérd, mentsen meg a vízszintestöl!

Miért?
Kezével int, hallgass csak,
Markába vagy vésve,
Rólad tudja, ki vagy,
S mi a léted lényege.

Dobog a szív, benne mélyen Jézus
Már él, tudom, érzem.
Kegyelmet kaptam, megszületett,
Bennem is él Ö.

Miért a kegyelem, nem tudom.
Mélyen érzett boldogság,
És ezt hordozom.

Ma lesz vége...?
Szól a rádió - harsogja: "Jön a szél!
Orkán, zúduló esö,
Emberek, ne gyertek elö!
Maradjatok házatokba,
Bújjatok el!" - szól a hitetlen.
"Csak vihar jön, nem a világvége."
Még most is büszkén, fenn hordott fejjel,
emberi büszkeséggel. Sikoltok.
"Térdelj le, ember! Nézz az égre!
Nézz fel Istenedre!
Nincs hová bújj!
Tudod a zsoltárból,
Ö mindenütt jelen van,
Keze elér, jobbja megragad."
Tudom, Ö mindig velem marad.
Kiáltanék a zúgó szélben,
Téphetné hajam az esö,
Föld mélyére is lemehetnék,
Ha Ö onnan nem venne elö.
Bízom Benned, Istenem.
Lenézel rám szüntelen,
Karodba zársz örökkön,
Megvédsz engem vihartól,
Zúgó széltöl,
Áldj meg engem,
Édes Istenem!
Áldj meg, hogy ne kelljen rettegnem!

Karácsonyi gondolatok
Halk zene áhítat,halk imát mormol a száj,
S örömünk, a Gyermek jászolba már
S a jászol felett Kereszt áll,
durva és magas, s a nyitott a sír szája,
ezt a Kisgyermeket várja?
Ártatlan, mint élte volt,
S Neki örül élö, s holt.
Karácsony van, halk zene,
S benne a feltámadás öröme.

Jézus Él
Tudom már biztosan... Ö Él!!!...
Kérjed és segít, csak kérni kell és ott lesz Veled,
ne engedd másnak át a szíved.
Vigyázz, nagy kincs, ha Nálad lakhat.
Lehajolt Érted, mint a tüskebokorba
ragadt ragadt bárányért a pásztora.
Ha még nem találtad meg Öt,
bégess, sírj kisbárány, az Isten elött
Mutasd meg magad, hallasd hangodat.
Sírj és bégess megtalál,
akkor már nem lesz urad a halál!

Gondolatok
Hallod?!!!
Mert úgy szerette Isten a világot...
Az utcán menöket,
a gondjaikban süppedöket,
a bátrakat, a gyengéket.
Mindenkiért adta, egyszülött Fiát.
Te kiért adnál, akár egy kiscicát! ?
Mik vagyunk mi porszemek,
Térjetek meg Emberek!
Ö csak ad, ha nem is érdemled,
ezzel nem kell kérkedned.
Övé az érdem, miénk a hála,
ne verj több szöget a Keresztfába!
Tedd le bünöd, hajtsd le fejed,
fogadd el Töle a kegyet!

Drága Fény
Jézusom, Te drága fény,
Várlak éjjel s nappal,
Dicsöséges eljövetel
Hol maradsz már?

Ki él s veled van,
Mind-mind rád vár.
Nehéz e földi lét,
Sok a bajom, gondom,
J ézusom, Te égi fény,
Gyere, oldd meg az én sorsom!

Hívlak, várlak,
A szívemben nyitva az ajtó.
Látod?
Téged várlak, drága Jézus,
Légy a jó barátom!

Csillagszóró
Oly tünékeny a mi éltünk, mint csillagszóró fénye,
Szikrázunk, csillogunk, percnyi csak örömünk.
Sietni kell, hogy mindent le ne késsünk,
S, hogy Isten elé felkészülve lépjünk.
Készülj hát földi vándor, siess a Hazádba,
hol nem tünékeny, nem illanó,
hol nem leszel olyan, mint a csillagszóró!

Bocsánat
Félek, jön az orkán,
Üvölt majd a szél, szakad az esö,
Ahogy kifér majd a torkán.
Kiáltozhatunk: "Istenem segíts, adj eröt!"

Csak a büszke ember jelenti ki a nem kijelenthetöt.
"Csak egy vihar jön, nem a világvége" - mondta büszkén.
"Honnan tudja?!" - kiált ki lelkem nála most és mindörökké.

Hajtsd meg fejed büszke ember, tanuld az alázatot,
Nem te vitted fel a fára az összes gyalázatot!
Mi kell még neked? Semmi nem elég?
Hányszor nyújtsa ki Jézus a kezét feléd?
Meddig még Istenem? Meddig türöd még?...

Bocsáss meg, Istenem!
Nem tudják mit cselekszenek.

Álmomban....
Álmomban jártam a Golgotán,
A kegyetlen goromba Golgotán.
Magaslik szívemben a kereszt,
s az Akit ember oda szegez.

Drága vére reám hull,
de nem futok el a keresztfátul.
Hagyom hulljon rám e vér,
köszönöm, hogy meghaltál a bünömér.

Hajnalodik serken a reggel,
hol marad Jézus a kereszttel.
Itt van Ö, s reám mutat,
tudd, hogy ez a te utad.

Felébredek, nincs golgota,
de ágyam mellett érzem,
ott van, Ki vért ontott értem.
Értem!

Áhítat a bemerítésre
Áhítlak, óhajtlak, akarlak
Tudni, szeretni, érezni
Veled sírni és érted örülni,
Veled járni, veled lenni,
S hozzád egyszer hazamenni.

Kérlek, drága Jézus,
Vigyél magaddal, szeretteimet
Se hagyd egyedül e földön,
S tudom, megteszed,
S ezt köszönöm.

Áhítlak, kereslek, tudod,
Te tudod, hogy mennyire szeretlek.
Meghalni a régi életnek,
Születni egy újnak,
Meghalni a bünnek,
Születni az Úrnak!

Engedd Uram!
Pici gyíkocska a forró kövön
napban sütkérezik, nagy az öröm.
Pillangó száll bokorról virágra
a tengelice szépen trillázva.

A csahosnak földig lóg a nyelve
melege van, mégsem rossz a kedve.
Ugrál a veréb, fürdik a porba
elfárad, botlik,mégsem mogorva.

Engedd Uram, magam összeszedjem
vagy ha nem, hát szedj össze TE engem.
Engedd Uram, én is sütkérezzem
a Te hatalmas szeretetedben.

2007. július 26