1975-1990
Hányik János szolgálata, az új imaház építésének korszaka:
A székesfehérvári gyülekezet 1974-ben ismét pásztor nélkül maradt. Hosszabb keresés után Hányik János békési lelkipásztort hívta meg a gyülekezet, aki 1975. novemberében költözött családjával együtt Fehérvárra. Hányik testvér 1923-ban született Miskén. 1941-ben tért meg és merítkezett be szülöfalujában, André Lajos helyi lelkipásztor által. A Teológiára 1942-ben jelentkezett és a közbejött háború miatt 1947-ben fejezte be. Már teológus évei alatt megkezdte lelkigondozói szolgálatát a pestújhelyi gyülekezetben. Ott történt felavatása is 1948-ban. 1946-ban feleségül vette Huszár Annát, házasságukból három leánygyermekük született: Anikó, Mária és Éva. Mindhárman kora ifjúságukban megtértek, és segítették édesapjukat a gyülekezeti munkában. 1950-ben költöztek Érsekcsanádra, majd 1953-ban Jánoshalmán folytatódott szolgálatuk. 1960-ban Kiskörösre kaptak meghívást, ahol mindössze 10 hónapig szolgálhattak. Útjuk innen Békésre vezetett. Itt 14 esztendön át végezte Hányik testvér a lelkipásztori munkát. A székesfehérvári gyülekezet 1975-ben fogadta a Hányik családot. Az imaház külsö falain még mindig ott voltak a háború nyomai, de a tatarozáshoz a gyülekezet nem kapott engedélyt. A helyszükével küzdö közösség igyekezett mindent megtenni, hogy a meglévö területét kihasználja, a padlástól a pincéig, a különbözö foglalkozások megtartására. Az ö idejében nagyobb hangsúly került a gyermekekkel való foglalkozásra, a vasárnapi iskola fejlesztésére, amiben Hányik testvér leányai nagy segítségére voltak. Ugyanigy az ifjúsági munkában is szép eredményeket értek el. A városban élö más keresztyén felekezetek között is fokozatos együttmunkálkodás bontakozott ki. 1979. közepén a gyülekezet tudomására hozták, hogy a város új rendezési terve miatt a József utcai imaházat le kell bontani, más fontosabb városi érdek miatt. Megjegyzendö, hogy ma ez a telek a történelmi belváros területén, a Skála Áruház parkolóját képezi. Új helyzet elött állt tehát a gyülekezet. Csere-telekként a város fölajánlott egy üres telket a Széchenyi utca 26-os szám alatt. Ez a terület amolyan protestáns negyednek számit Fehérváron. Töszomszédságában itt van a székesfehérvári reformátusok temploma és a nemrégen visszaadott iskolája. Az új imaház helyén a háború elött egy régi típusú, hosszú, peremvárosi épület állt. Ott lakott a Jasper család, akiknek Anna nevü leányuk megtért és még Bretz testvér idejében a baptista gyülekezet tagja lett. Ennek a fiatal leánynak nagyon sokat kellett szenvednie hitéért, iszákos apja és hitetlen rokonai miatt. Többször megtörtént, hogy a baptista imaházból hazajövet Anna elött bezárták a nagykaput és egész éjjel didergett kint a sötétben, bebocsátásért könyörögve. S ha ilyenkor beengedték, nemritkán durva ütlegelés fogadta. Sokszor imádkozott azért, hogy családja térjen meg és hogy otthonuk egyszer legyen Isten háza. Késöbb Jasper Anna testvérnö férjhezment Sebestyén János testvérhez és 1956-ban Amerikába távoztak. Nagy meglepetés volt a testvérnö számára, amikor hosszú évtizedek után megtudta, hogy az Úr meghallgatta imáját és régi otthona helyén szép új baptista imaház épült. A városi hatóság záros határidöt adott az új imaház megépítésére. Feltételül szabta, hogy az új objektum nem lehet nagyobb a réginél és hogy kívülröl, a Széchenyi utca felöl, nem szabad templomnak látszania. A szocialista idökben ugyanis voltak olyanok, akik nem örültek különösebben annak, ha valahol új templom épült. Ennek ellenére dr. Mészáros Kálmán a Baptista Egyház akkori alelnökének és Barbarics Lajos testvérnek, az imaház tervezöjének sikerült a lehetöségekhez mérten a legnagyobb maximumot elérni a hatóságoknál az épület méreteit illetöen. Gyakorlatilag háromszor nagyobb alapterületü imaházat, kiszolgáló helyiségeket és lakást sikerült kialkudni, mint amekkora a korábbi épület volt. Hányik testvér a következöképpen emlékezik erröl az idöszakról: "Mi engedély nélkül fogtunk az építkezéshez, azzal a hittel, hogy az Úr velünk van és megsegít. A testvériség részvétele az építkezésben csodálatra méltó volt... Tudom, hogyha most kezdene építeni új imaházat a gyülekezet, sokmindent másként csinálna - én magam is -, de ne feledje el senki, hogy akkor és az akkori körülmények között a mostani imaház akkor a maximumot jelentette. Még egyházon belül is... többen nagynak találták: hogy meghaladja a szükséget és a gyülekezet méreteit, vagyis üres lesz. Hittük, hogy nem lesz üres, söt..." A testvériség hitét az Úr megáldotta. 1981-ben az akkor 79 tagot számláló gyülekezet egy közel 250 ülöhelyes imaházat épített. Nem feledkezhetünk el arról a testvéri összefogásról, ami az imaház építése idején megnyilvánult. A helyi gyülekezet tagjain kívül más hazai gyülekezetek, és külföldi testvérek igyekeztek segíteni az építkezésben, fizikai erövel és anyagi támogatással. Különösen említésre méltó az angliai Bristol városának Christ Church nevü anglikán gyülekezete, akik komoly anyagi segítséget nyújtottak az imaház építésében. Az új imaház felszentelési ünnepén, 1981. június 6-án, az ö képviselöjük is jelen volt. 1982. június 27-én sor került az új kápolnában az elsö bemerítési ünnepélyre. Hét fehérruhás testvér tett tanubizonyságot hitéröl, akiket Hányik János testvér merített be. Az ünnep vendég-igehirdetöje ifj.Mészáros Kálmán (akkori) györi lelkipásztor testvér volt. A székesfehérvári imaház ettöl kezdve sok kerületi értekezletnek, diakónus találkozónak, nemzetközi csoportok szolgálatának, ifjúsági konferenciáknak, gyülekezeti találkozóknak adott otthont. Különösen jelentös volt ezek közül Billy Graham 1985. szeptemberében, Magyarországon megrendezett evangélizációs szolgálata. Ennek keretében kereste föl a Billy Graham Evangelizációs Társaság egyik munkatársa, dr. John Akers evangélista szeptember 19-én a székesfehérvári gyülekezetet. Mintegy 600 ember gyült össze az Ige meghallgatására, amit Bukovszki Ákos tolmácsolt magyar nyelvre Ezen az alkalmon ifj.Mészáros Kálmán lelkipásztor vezette az istendicsöités imára hangoló szolgálatát. Tölgyes Kálmán katolikus püspöki helynök, és Szabó Sándor református esperes a testvéregyházak köszöntését adta át. Az ének-zenei szolgálatot az egyház központi énekkara végezte. Hányik János testvér lelkipásztori szolgálatát a nyolcvanas évek végéig nagy közmegbecsüléssel végezte a székesfehérvári gyülekezetben. Nyugdijas évei beköszöntével 1988. márciusában levelet írt ifj.Mészáros Kálmán lelkipásztornak, aki abban az idöben az Egyesült Államokban élö szórvány-magyarság között végzett külmissziós szolgálatot. Ebben arra kérte, hogy amerikai gyülekezeti munkáját és tanulmányait befejezve Székesfehérváron folytassa szolgálatát. Idézet a levélböl: "Négy és fél év óta nyugdijasként végzek szolgálatot a székesfehérvári gyülekezetben és nagykiterjedésü körzetében. A bizalomnak szeretnék megfelelni, de nem szeretnék visszaélni vele. És lélekben készülök arra az idöre, amikor átadom a szolgálatot egy fiatalabb szolgatársnak, aki tovább viszi a szent ügyet. Elsösorban gyülekezeti érdek, hogy ki lesz az, de nekem sem mindegy, aki immár 14-ik éve szolgálok itt. Amikor elutaztatok, hamarosan adatott nekem a gondolat, hogy én úgy örülnék, ha te vennéd át a szolgálatot tölem...Levelemet az Elöljáróság teljes egysége, helyeslése és megbízása alapján írom...Ismeretem szerint a gyülekezet egységére számítani lehet... öszinte szeretettel köszönt bátyád és szolgatársad: Hányik János. Székesfehérvár, 1988. márc. 23." Az örségváltásra a társadalomban ezidöben végbemenö rendszerváltással szinte egyidöben került sor, annak minden nyugtalanságával és izgalmával együtt, ami a gyülekezetet nagyon megviselte. Évek múltával azt kell látnunk, hogy Isten nem követ el hibát. Az átmenet nehézségei után szélesre nyitotta az ajtót a gyülekezet missziója elött.