1954-1959
Oláh Lajos szolgálata a forradalom alatt és az azt követöévekben:
Oláh Lajost 1954-ben hivta meg a gyülekezet, aki fiatalos lendülettel és nagy ügybuzgalommal folytatta a munkát. Az imaház továbbra is a Jókai utcában maradt az alagsorban. Lakás híján pedig a lelkipásztor egy nyomorúságos épületbe költözött a Selyem utcába. Az Úr azonban megkönyörült szolgáján és egy két-szoba-összkomfortos lakást rendelt ki nemsokára az Oláh családnak a Bástya u.6. szám alatt. Oláh testvér felesége, Tóth Gabriella a baptista zenei életböl jól ismert Tóth Gábor lelkipásztor leánya volt. Házasságukat Isten öt gyermekkel áldotta meg. A misszió fellendült, minden évben tartottak bemerítést. Az ö idejében a gyülekezet létszáma már 40 körül volt. 1957-ben bemerítette id. Czimer Lajost, feleségét, és Lajos nevü fiát. Új missziót kezdtek Csákberényben és Sztálinvárosban (a mai Dunaújvárosban). Jóllehet ez abban az idöben szigorúan tilos volt, rendszeresen meglátogatta az ott élö testvéreket. Volt, amikor harmincketten is résztvettek az istentiszteleten. Kapcsolatot teremtettek a Pusztaszabolcsi Református Gyülekezettel, ahol többször evangélizáltak. A székesfehérvári reformátusokkal is jó volt a kapcsolat, különösen Bódás János lelkipásztorral. Többször tartottak közös evangélizációt a református templomban. Leginkább Békefi Pál szolgálatát szerették. Oláh testvér a fiatalságot jól összefogta, értett a nyelvükön. Megalakított egy pengetös zenekart. Volt egy szerényebb létszámú énekkar is, amit id. Fóris István testvér vezetett. Abban az idöben a körzethez csatolták Tordast és Gyúrót. Ez utóbbi helyen az evangélikusokkal épült ki jó kapcsolat. Lajoskomárom pedig Laub János pásztorsága alól került át a székesfehérvári körzetbe. Egy ideig az ösküi pünkösdi gyülekezet is igényelte a fehérvári baptisták lelkigondozását. Kapcsolat jött létre az inotai és a várpalotai pünkösdistákkal is, söt, az ottani hetvenöt tagú gyülekezet kérte a teljes átjelentkezését a fehérvári baptista gyülekezethez. Mivel a körülmények nem voltak kellöképpen tisztázva, a gyülekezet vezetösége elutasította a kérést. 1956-ban a gyülekezetnek lehetösége adódott arra, hogy egy alkalmasabb épületet vegyen imaház céljára a József u 1. szám alatt. Az ingatlan árának nagyobb részét Révész Zsigmond testvér, az újpesti gyülekezet vénje biztosította. A volt tulajdonos Oláhék Bástya utcai lakásába költözött, a másik lakó pedig a Jókai utcai volt imaterem helyébe. A József utca sokkal alkalmasabb volt a növekvö gyülekezet számára, mint a korábbi épület. A forradalmi napok zürzavarát kihasználva, az utcafronton lévö két nagyszoba közti falat lebontották, és egy közel 100 személy befogadására alkalmas imatermet alakítottak ki. Ezen kívül még egy kétszoba összkomfortos szolgálati lakás is maradt az épületben. A körzeti munkában nagy segítség volt Papp József testvér, aki elöször a fiatalokkal foglalkozott, majd egyre önállóbban végezte a lelkimunkát. 1958-ban a székesfehérvári körzet testvérisége úgy határozott, hogy velencei központtal új körzetet hoz létre, melynek pásztorolására Papp József testvért állitotta be. Fodor János testvért is ebben az idöben küldte a szemináriumba a körzet testvérisége. Oláh Lajos testvér 1959-ig folytatta a munkát, amikor a Budapest-József utcai gyülekezettöl kapott meghívást, és búcsút vett a székesfehérvári gyülekezettöl.