1942-1946
Kalkó József szolgálata a háború ideje alatt:
A stafétabotot Bretz Emiltöl lelki jóbarátja, egyúttal sógora, Kalkó József lelkipásztor vette át. Küzdelmes évek következtek. Kalkó József családjával együtt itt vészelte át a második világháború rémséges nehézségeit. Elöször Velencén egy fütetlen nyaralóban laktak, majd beköltöztek a Jókai utcába, az imaterem mellett kialakított egyszobás lakásba. Az ostrom idején Nádasdladányba voltak kénytelenek menekülni. Értékeiket elvesztették, de életüket Isten megtartotta. Sokat nélkülöztek. Ibolya leányuk akkor volt pár hetes csecsemö. Kalkó testvér idején a háborús körülmények miatt nem tarthattak nyilvános bemerítési alakalmakat. Emiatt 1945 telén a Jókai utcában tartottak bemerítést, amit Kalkó testvér kádban végzett. A bemerítettek között három ösküi, névszerint Bódis Pál, Hornyák Pál és még valaki vett részt. Kalkó testvér Fehérvárról lejárt szülövárosába, Nagykanizsára is igét hirdetni. Ottani munkálkodása révén vezette Krisztushoz Barbarics Lajos testvért, aki késöbb az új imaház tervezöje lett 1946-ban Kalkó Józsefet a Rákoshegyi gyülekezet hívta meg lelkipásztorául. A meghívást Kalkó testvér elfogadta. Helyét és az itteni szolgálatot átmeneti idöre Sáhó Miklós, az akkor Csetényben munkálkodó lelkipásztor töltötte be.

1947-1954
Rauch János szolgálata az erösödö ateista diktatúra árnyékában:
Rauch János 1947-ben érkezett családjával együtt Székesfehérvárra. Korábban a visszacsatolt délvidéki, és Somogy megyei szórványban élö németek között végzett lelkipásztori szolgálatot. Nemcsak a város volt teljesen lebombázva, amikor ide jöttek, hanem a kislétszámú gyülekezet is nagy lelki és fizikai inségben szenvedett. Az imaház továbbra is a Jókai utcában maradt, de az is háborús kárt szenvedett. Német anyanyelvü lévén, az eröszakos kitelepitési törvények miatt, állandó fenyegettségben élt. Ennek ellenére megpróbált helytállni és minden töle telhetö módon a gyülekezet javát munkálni. Rendszeresen szolgált a körzetben is, Nádasdladányban, Velencén, Seregélyesen és Öskün is. Ezen kívül más környezö falvakban is prédikált idönként. Ebben az idöben kezdödött meg az aliánsz mozgalmon belül a különbözö felekezetek közös imahete. Különösen a református gyülekezettel alakult ki szorosabb kapcsolat Bódás János pásztorsága alatt. "Ezeken az összejöveteleken 25-30 keresö lélek jött össze esténként. Ezt a szép lelki munkát a hatóság beleavatkozására kellett abbahagyni." - írta visszaemlékezésében Rauch testvér. Úgy tünik, hogy ez a zavarkeltés a gyülekezet tagjai között is sikerrel járt. Ma már nem rekonstruálhatók azoknak a vádaknak a valós tartalma, miszerint: "Feletteseit megkerülve, néhány testvér támogatásával a reformátusokhoz akarta átvinni a gyülekezetet. A tárgyalások során felvetödött az is, hogy a református lelkész temesse el a baptista halottakat is. Ha ez akkor megtörtént volna, az egész gyülekezet eltemetését jelentette volna." A gyülekezet vezetösége az országos vezetökhöz fordult, segítséget várva. Bányai Ferenc, a misszióbizottság akkori elnöke Oláh Lajos paksi lelkipásztort küldi az ügyek kivizsgálására. Oláh Lajos akkor a Dunántúli Missziókerület titkáraként járt el a székesfehérvári gyülekezet ügyében. Ennek eredménye az lett, hogy Rauch János testvérnek 1954-ben félbe kellett hagynia fehérvári szolgálatát és polgári foglalkozást kellett választania. Ezt követöen 1956-ban végleg elhagyta családjával együtt az országot és Németországban telepedett le.