Az elsö hiradás Meyer Henriktöl származik, aki a magyarországi baptista misszió egyik legkiemelkedöbb egyénisége volt a 19. század második felében. Az ö naplójából értesülünk arról, hogy egy Spiesz Fülöp nevü baptista atyafi élt 1874-1878 között Székesfehérváron, ahol bibliaterjesztöként dolgozott. Spiesz testvér 29 éves volt, amikor Dobrudzsában (Románia) az elsö romániai gyülekezetben, Catalui-ban az akkor 26 éves feleségével együtt 1872. áprilisában bemerítkezett.

1874. karácsonyára Pestre utaztak és résztvettek azon a nevezetes ünnepi istentiszteleten, amelyet két nappal késöbb Meyer Henrik elsö budapesti bemerítése követett. Meyer naplójában ez áll: " Spiesz Fülöp testvér és neje Székesfehérvárról vendégként közöttünk voltak. Karácsonyi iskolai ünnepély, 65 gyermekkel, délután háromkor." Meyer és Spiesz között a kapcsolat még évtizedek múlva is fennállott, amiröl az 1893. június 2-án és 1878. március 1-én keltezett levelek is beszélnek. Késöbb Spiesz elhagyja a várost, valószínüleg azért, mert a Brit és Külföldi Biblia-társulat, amelynek alkalmazásában volt, más vidékre irányította. Egy másik székesfehérvári polgár, névszerint Arany György gépészkovács mester bemerítéséröl is tudomásunk van.

Arany 1878. június 9-én merítkezett be Budapesten, 40 éves korában. ö valószínüleg idövel a fövárosba költözött, mert tíz évvel késöbb, 1888-ban a budapesti gyülekezetben egy Arany Mária nevü vasárnapi iskolás is bemerítkezett. Több mint valószínü, hogy ez a leány nem névrokona, hanem saját leánya volt Arany Györgynek. Rajtuk kívül már csak egy személyröl tudunk, Zeisslerné Muslai Teréz székesfehérvári asszonyról, aki 1890. október 19-én merítkezett be, 48 éves korában Budapesten, Meyer Henrik által. Ezzel a feljegyzéssel azután megszakad a székesfehérvári misszió kezdeti szakaszának krónikája. Lehet, hogy nem az események, hanem inkább a fellelhetö adatok hiánya miatt.

Bretz Emil szolgálata, a misszió kezdeti idöszaka (1931-41.)
A székesfehérvári baptista misszió 1926-ban indúlt el ténylegesen. Egy Sopronban megtért, osztrák származású asszony, Buzolich Ferencné költözött Székesfehérvárra. Buzolichné egy itteni fakereskedés üzletvezetöje volt. Iszákos férjét szeliden és bölcsen kormányozta, úgyannyira, hogy 1930-ban Bretz Emil személyében már igehirdetöt is hívhatott házához. Nem beszélt egészen jól magyarul, de annál nagyobb buzgósággal igyekezett a benne lévö reménységröl másoknak vallást tenni. Lakásán tartották az összejöveteleket, ahol vasárnaponként öten-hatan is összejöttek.

Bretz Emil 1930. öszén, svájci tanulmányútjáról hazatérve több helyen megfordult az országban, szolgálati területet keresve, végül Székesfehérvárra esett a választása. Erröl így ír egy misszós beszámolójában: " A nagy Dunántúl közepén terül el az ösi koronázó város, Székesfehérvár. 1931-ben megtekintettem e nagy várost, s egyszercsak olyan ellenálhatatlan vágyat éreztem szívemben a lelki vakságban élö lelkek megmentéséhez, hogy még aznap kibéreltem egy kis szobát és azt berendeztem két paddal és egy székkel. Ezt a szobát Isten segitségével megnyitottam. Az imaterem megnyitásakor hárman voltunk, egy ladányi növér és az egyedüli fehérvári lakos Buzolich Ferencné tv., aki éveken át - ahol megfordult - buzgó bizonyságtevöje volt az Úrnak, és alulírott (vagyis Bretz Emil). Természetesen nagyon lehangolt bennünket, hogy senki sem jött el az evangélium hallgatására, söt az újságok még ki is vicceltek bennünket. Késöbb már mint veszedelmes ellenségre tekintettek ránk, akik ellen védekezni kell. A missziót azonban nagy buzgalommal megkezdtük..." Bretz Emilnek a gyülekezetplántáló misszió mellett lehetösége nyílt arra, hogy börtönmissziót is végezzen.

A rendörségtöl külön engedélyt kapott, hogy a megtévedt lelkek között munkálkodjon. Különösen az öngyilkosokra, illetöleg a halálból megmentettekre igyekezett hatással lenni. Éveken át folytatta ezt a missziói munkát, amit a rendörség is elismeréssel nyugtázott. Ez a szolgálata késöbb segítségére lett a kocsimisszióban.