(január 28., szombat) Őrizkedj az önigazultságtól! „…amikor más felett ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed”

Egy asszony minden reggel, amikor kinézett az ablakán, megjegyzéseket tett a szomszédjuk szárítókötelén lévő kiteregetett ruhákra, mert szerinte piszkosak voltak. Egy napon azt vette észre, hogy ragyogóan tiszták. „Lehet, hogy új mosóport használ” – jegyezte meg. „Nem” – felelte a férje – „ma korábban keltem, és megpucoltam az ablakot”. Hoppá! Amikor Pál a következőket sorolja: „kapzsiság, gyűlölködés, irigység, gyilkosság, viszálykodás, álnokság… pletyka” (Róma 1:29 NLT), kísértésbe esünk azt feltételezni, hogy ez ránk nem vonatkozik. Aztán az apostol így folytatja: „Te éppen ilyen vagy… magad is ugyanazt cselekszed”. Lehet, hogy sohasem sikkasztottál, de előfordult már, hogy a visszajárót nem adtad oda? Vagy egy kicsit „megkozmetikáztad” az adóbevallásodat? Mi van akkor, amikor forgalmi dugóba ragadsz, vagy meghallasz valami szaftos pletykát? Phil Yancey mondja: „A gyilkosság és a házasságtörés csak mértékében különbözik a gyűlölettől és a testi vágytól… Pál lesújtó véleménnyel nyilatkozik az önigazult emberekről… ő, aki korábban a farizeusok legjobbika volt, jól ismerte a képletet… azt a veszélyt, ami az erkölcsi felsőbbrendűség érzéséhez társul.
A bűn tagadása rosszabb következményeket von maga után, mint maga a bűn, ahhoz hasonlóan, mint ha nem vagy hajlandó orvoshoz menni, ha valahol egy csomót vagy valamilyen más elváltozást érzel… Elfogadtam egy meghívást egy keresztyén rendezvényre, ahol beszélnem kellett volna… ahogy azon töprengtem, hogy mit mondjak… eszembe jutott, amit az alkoholizmusból szabadultak mindennap megvallanak – saját erőfeszítésük kudarcát, és kegyelemre szorultságukat… ugyanezt megtenni leküzdhetetlen akadálynak tűnik azok számára, akik büszkék függetlenségükre és önigazultságukra. A Róma 3:10 ezt mondja: »Nincsen igaz ember egy sem«. Isten kegyelme az egyetlen megoldás. Ezt ingyen kapjuk, nem a törvény megtartása és a személyiségfejlődésünkre tett emberi erőfeszítések árán… csak meg kell ragadnunk, ki kell nyújtanunk érte üres, kérő kezünket – ez a legnehezebb kézmozdulat az önigazult ember számára.”